COMART – Budapesti konferencia – összefoglaló

Grundtvig

Learning Partnership

 

Communicating Europe (COMART)

„Art as a tool for adult education”

 

BUDAPESTI KONFERENCIA

Budapest, 2013. május 9-12.

 

 

1)      A konferencia adatai:

 

a)      A konferencia helyszíne: Actor Hotel Budapest, 1094 Budapest, Viola utca 10.

 

b)     Résztvevők:

  • Ausztria: 5 fő
  • Lengyelország: 3 fő
  • Nagy-Britannia: 3 fő
  • Németország: 5 fő
  • Magyarország: 14 fő
  • Olaszország: 7 fő
  • Románia: 5 fő
  • Spanyolország: 2 fő
  • Szlovénia: 6 fő

 

2)      A konferencia programjának struktúrája:

 

  • Május 9.: A művészet mint híd a kapcsolatok építésében
  • Május 10.: A művészet, mint kommunikációs eszköz; magyar művészet 1945 után
  • Május 11.: A COMART projekt értékelése: tapasztalatok, fenntarthatóság, együttműködés; magyar művészek tapasztalatai, bemutatkozása
  • Május 12.: A kollázs projekt értékelése, a projekt lezárása

 

 

3)      A konferencia programja:

 

  • Május 9.:

(1)   15:00-16:30 Ismerkedős játékok

(2)   17:00-19:00 Art Bridge workshop

(3)   20:00-23:00 Moldvai táncház

  • Május 10.:

(1)   9:30-11:00 Csoportfoglalkozás: A művészet, mint kommunikációs eszköz

(2)   11:15-12:00 Közös párbeszéd: A művészet, mint kommunikációs eszköz

(3)   12:00-13:00 Koncz Kinga előadása: A magyar művészet 1945 után

(4)   14:30-17:00 Terror Háza Múzeum

(5)   17:00-23:00 Budapesti városnézés

  • Május 11.:

(1)   9:30-11:00 Csoportfoglalkozás: A COMART projekt értékelése: tapasztalatok, fenntarthatóság, együttműködés

(2)   11:30-13:00 Közös párbeszéd: A COMART projekt értékelése: tapasztalatok, fenntarthatóság, együttműködés

(3)   14:00-15:00 Simon András grafikus művész és Jedlicska Gergő építész előadása

(4)   17:00-19:00 Művészeti Est a Közösségi Művészeti Csoport rendezésében, egyben a projektet lezáró gálaest

  • Május 12.:

(1)  10:00-12:00 A kollázs projekt értékelése, a COMART projekt lezárása

Részletesen:

  • Május 9.:

A regisztráció után a konferencia ismerkedős játékokkal kezdődött, mely a még ismeretlenek között a kapcsolatok kialakítását segítette, valamint azt, hogy az egész konferenciát egyetlen csapatként éljük át.

Az Art Bridge játék (Zsófi)

Az esti táncházban a mai Magyarország területén kívül élő, de egykor Magyarországhoz tartozó magyar népcsoportok táncait táncoltuk együtt, amellyel ki akartuk fejezni a velük való testvériséget. A táncház elején az egyik román résztvevő román táncokat tanított.

  • Május 10.:

A művészet, mint kommunikációs eszköz (Günter)

Koncz Kinga előadása: A magyar művészet 1945 után (Kinga)

Terror Háza Múzeum: Ez az épület sokszorosan összetett szimbólum: itt fészkelték be magukat a nemzetiszocialista mérget okádó nyilasok, akik 1944 telén e ház pincéjében több száz zsidó honfitársunkat kínoztak meg, és itt rendezkedtek be 1945-ben a szovjet tankok védelmében érkező magyar kommunisták. Sztálin leghűségesebb követői cinikus tudatossággal választották a nyilasok elhagyott székházát, hogy immáron nem faji, hanem osztályalapon határozzák meg azt, ki tekinthető bűnösnek, kinek kell szenvednie és pusztulnia. A szenvedés karmestereinek különböző elnevezéssel, de ugyanazzal a céllal működő hatósága csupán a magyarok 1956-os szabadságharca és forradalma után kényszerült elhagyni az épületet. Addigra annak minden köve annyi emberi szenvedést szívott fel magába, hogy lehetetlenné vált az Andrássy út 60. más funkcióval való megtöltése. Az épületben létesült múzeum és kiállítás így válhatott a rendszerváltozás utáni magyar demokrácia legerősebb szimbólumává. Amikor 2002 februárjában az emlékhelyé, valódi emlékművé átalakult Terror Háza Múzeum megnyitotta kapuit, magyarok százezrei gyűltek össze előtte. Mert bár megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, 2002-ben létrejött a közös emlékezés helye, az a kiállítás és közösségi tér, amely friss levegőként érte a magyar történelmi emlékezet sebeit. A hallgatás évtizedei után létrejött az a hely, amely eleven mementóként végre nevén nevezi közös történetünk szereplőit, az áldozatokat és a tetteseket. Kimondani a kimondhatatlannak tűnőt, nevet adni a megnevezhetetlennek tűnőnek, e nélkül nem létezhet újjászületés.

  • Május 11.:

A COMART projekt értékelése: tapasztalatok, fenntarthatóság, együttműködés (Günter)

Simon András grafikus művész és Jedlicska Gergő építész előadása

Simon András: „Mélyen hasított lelkembe a felismerés, hogy én nem másokat igényeit kiszolgáló grafikus mester akarok lenni, hanem művész. Ettől kezdve képtelen voltam több illusztrációs feladatot vállalni. Nem tudtam tehát tovább folytatni az addig jól bevált munkám és ezzel megszűnt az egyetlen pénzkereseti lehetőségem is. A helyzet azért volt drámai, mert akkor már két gyermekünk volt a feleségemmel, akivel 1979 – ben házasodtunk össze. A család eltartásának felelősségén túl az én egyéni drámámat még az is fokozta, hogy bár művésszé szerettem volna válni, nem voltam benne biztos, hogy van e elég tehetségem hozzá?

Lelki és egzisztenciális értelemben is mély válságba kerültem. Úgy éreztem, rajtam valóban már csak az ISTEN SEGÍTHET. Egy mélységesen mélyen átélt imádságban leborultam hát elé és arra kértem, hogy könyörüljön rajtam és adjon nekem tehetséget az Ő végtelen gazdagságából. Olyan tehetséget, amely képessé tesz arra, hogy megtalálva egyéni és másokkal össze nem téveszthető stílusomat ki tudjam fejezni mindazt, amit rejtett kincsként a lelkemben hordozok. Hálám jeleként azt ajánlottam fel, hogy ha megajándékoz a kért talentummal, akkor azzal én nem a magam, hanem az Ő dicsőségét fogom szolgálni. Hiszem és úgy is tapasztalom, hogy Isten meghallgatta a kérésemet. Én pedig gyönyörűségemet találom abban, hogy a rajzaimmal Őt szolgáljam, róla beszéljek és Őt dicsérjem.”

Művészeti Est a Közösségi Művészeti Csoport rendezésében, egyben a projektet lezáró gálaest. A konferencia keretében a Kék Világ Alapítvánnyal karöltve rendezték meg a COMART projektet lezáró ünnepi eseményt, egy koncertet, amelyen a csoport tagjai léptek fel szerzőként, ill. előadóként. A darabok között rövid interjúkon keresztül mutatták be a szerzeményeket és meséltek a művészetükről, mint a kapcsolatépítés egyik eszközéről.

  • Május 12.:

A kollázs projekt értékelése

A kollázs projekt:

A Volkshochschile Hietzingből Brigitte Gadnik-Jiskra ötlete volt, hogy minden partnerszervezet hozzon létre egy kollázst a projekt ideje alatt. A kollázsoknak az alkotók lelki állapotát és az egyes országok jelenlegi helyzetét (politikai, gazdasági, társadalmi, ökológiai stb.) kell bemutatnia. Ezen kívül be kell mutatniuk a jelenlegi legfontosabb kérdéseket is, és képviselniük kell az egyes országokat. A kollázs projekt is bemutatásra kerül a végső kézikönyvben (10-15 sorban). A tervek között szerepelt a fejlődési folyamat dokumentálása a konferenciák alkalmával.

Egy kollázs mérete 100 cm * 180 cm, tehát álló formátumú, keret nélküli kép, mélysége 2 cm, alapja merevített fakeretre feszített lealapozott vászon.

Brigitte javasolta, hogy minden kollázsnak a háttérszíne az EU kék legyen, amely így a kollázsokat egyesítő elemmé válna.

A kollázsokat a záró konferencián mutatják be és elemzik ki a partnerek.

 

4)      Értékelés

 

a)      Milyen mértékben vagyunk elégedettek az elért célokkal?

A konferencia szervezésébe lehetőségeink szerint mindent beleadtunk, legyen bármilyen feladatról és bárkiről is szó, így a személyes célok tekintetében mindnyájan elégedettek vagyunk.

A konferencián már önmagában az, hogy megismerték egymást a résztvevők, eredménynek számít. A felnőttoktatást nagyon széles keretek között lehet értelmezni, amire példát adtak az előző konferenciák is, így úgy látjuk, hogy ehhez is sikerült hozzátenni a magunk részét.

A Művészeti Estet külön ki kell emelni, ez a program igazán színvonalasra sikerült. Méltó lezárása volt a konferenciasorozatnak, melyen a Közösségi Művészeti Csoport tagjai be tudták mutatni saját értékeiket első alkalommal külföldi közönségnek is.

Mindez tűnhet öndicséretnek, de a résztvevők sok pozitív visszajelzéséből ugyanezt értettük meg.

 

b)     Milyen pozitív hozadékai vannak a konferenciának? Mi szolgálhat egy távlati együttműködés alapjául?

A Közösségi Művészeti Csoport számára nagyon hasznos volt a konferencia megszervezése, a közös munka, amely új lehetőségeket hozott a csoport életébe: megismertünk más, hasonló csoportokat, akikkel a jövőben együtt tudunk működni; felvetettük egy egyesület alapításának a szükségességét, amely szintén segítség az öndefiniálásban, céljaink megfogalmazásában és a másokkal való együttműködésben. Világossá vált, hogy a  csoport tagjaiban jó potenciál van az ilyen rendezvények szervezésére.

A külföldi partnerszervezetek megismerésén túl nagyon fontos volt a személyes kapcsolatok építése. Ez szintén meghatározó lesz a további együttműködésben, mivel nem csak szervezeti szinten folyhat párbeszéd, hanem akár a mindennapi élet szintjén is, ami gazdagíthatja a részvevők életét.